2017. október 20., péntek

2017. október 19., csütörtök

elvonások


elvont a világ magától
elvontam magam a világtól

a kérdés csak az
kit ért nagyobb veszteség

lehet hogy a világnak
meg se kottyant(am)



2017. október 18., szerda

2017. október 17., kedd

pár terápia

van itt Makón egy 4 db előadásra szóló színházbérlet, néha egész jó darab ill.előadás is akad köztük, és olyankor nagyon bosszantó, hogy a bérleten kivül nem igen lehet jegyhez jutni,,, úgyhogy volt néhányszor bérletem, ugyanazon a helyen, mert minden ki van számítva, még bérlethez is nehéz újra hozzájutni, ha egyszer kimaradsz, de az idén, nézegetve a repertoárt megállapitottam, hogy nem túl kecsegtető, csupa középfajú színmű, vagy inkább vígjátékocska, és elég egyoldalú témaválasztásban, mind párokról szól, rögtön ez az első is:már nevében is: Párterápia. a dátum se volt megfelelő, okt 16. ez a nap foglalt! nemesebb célokra, mert az unokámnak ekkor van a születésnapja, és terveim szerint mindig személyesen szeretném felköszönteni (tavaly úgy is történt pl)

de most nem sikerült, úgyhogy ha már Makón maradtam,ragadtam, és ha már olyan közel az a hagymaház (és ha már végül csak megvettem azt a bérletet) átsétáltam a szomszédba


a teremben ez a színpadkép fogadott...

ismét megállapíthattam, mikor megjelentek a színészek, hogy nem látva jól a színészek arcát a színpadon, hogy nem csak az ismerősöket nem ismerem fel messziről az utcán, hanem a színészek arcát is homályosan látom, tehát vagy az újabb szemüvegem, vagy a hályogom vagy mindkettő eléggé megneheziti a látási viszonyaimat

de azt hiszem a jó látás se segített volna, különösen az első felvonásban , ahogy a párterápiára jelentkező házaspár tagjai úgy üvöltöztek, hogy a visszhangtól meg az egymás szavábavágásból , nyugodtan a fülorvost is felkereshetném akár....

a második részben viszont olyan fordulatok és meglepetések jöttek elő, hogy végül is minden jó ha jó a vége...

ja, nem is biztos, hogy jó ( a házaspár mindenesetre békésen és együtt távozott..:) teltház volt, gondolom, főleg párok, nekik biztos tetszett

azért én szívesebben lettem volna az unokám szülinapján.....(de hát a helye  messzebb volt  mint a hagymaház,

ez a párterápia engem eléggé hidegen hagyott... a fordulatoktól eltekintve túl sok volt benne a közhely...dehát előbb utobb minden azzá válhat, ami közös ügy. és hogy valami nem stimmel általában a páros kapcsolatokban, sőt tovább megyek, általában az emberi kapcsolatokban, ahhoz nem kell pszichológusnak lenni, hogy megállapithassuk, bár a szinpadon épp azt is láthattuk, hogy maga a terepauta is küzdhet néminemű  kapcsolati konfliktusokkal...

ki nem?

őszi tájak





ilyen az öregség
sokszinű
pompás
gazdag
káprázatos

de  kincsei lehullanak
s kisöprik a száraz avart

kifelé
el

majd tavaszra
jönnek
friss új
levelek

és ugyan hol vannak
már a tavalyiak


2017. október 16., hétfő

2017. október 15., vasárnap

az én szabómagdám meg a piros ildikóé

Szabó Magda 100 éves lenne
rá emlékezett Piros Ildikó önálló összeállításával a Hagymaház szinpadán


épp a megfelelő jegyet választgattam ki a pénztárnál, amikor felnézett a pénztáros a kapuhoz - engedjétek be a "hölgyet"...ki nem tud egyedül bejönni, csodálkoztam,  hát a "hölgy" Piros Ildikó művésznő volt, mosolygósan, frissen s világos hosszú ballonkabátban, csinosan, a kezében vállfába burkolt öltözéket tartva jött be....
nem is tudom...miatta vagy inkább Szabó Magda miatt vettem jegyet,
talán mindkettőért, bár Szabó Magda viszi a pálmát, (pálmám) sőt vitte, méghozzá akkoriban volt kedvenc írónőm, kezdő tanárkoromban, amikor pedig nem volt olyan divatos , nyíltan vállalható író... mint később
de én akkoriban faltam a könyveket, és tőle szinte minden akkor írtat, a bűvöletébe esve...
aztán valahogy eltávolodtam, tőle... (a pálmáim is mindig el-elszáradnak:(, nem gondozom) bár maradt az Ajtó, a Megmaradt Szobotkának, de a Für Elizének is csak az elejét olvastam el (igaz ő maga is most már örökké adós maradt a második résszel)
a kétszer 45 perces két tanórányi 10 perc szünettel előadói estnek, a második része jobban megragadott... bár el is bóbiskoltam egy részénél, éberen, ugyan
tulajdonképpen emlékműsor volt, felolvasásokkal emlékezésekkel, filmbejátszásokkal tarkítva...interjúk, részlet az Abigélből (amiben Zsuzsa nővérként maga  is játszott)
kár hogy néha a hanghordozással és magasabb hangfekvéssel az irónőt mintegy utánozta...(az AJTÓ ból viszont úgy olvasott fel részletet, hogy Emerencet félelmetes megidéző erővel játszotta el csupán a hangszín változással, de azzal karaktert teremtett (egész mást mint az övét) de a gondolatokra figyelt úgyis az ember..s hogy belém ivódtak az egykor olvasottak, 

pl a Katalin utcából egy részlet felolvasásánál szó szerint tudtam,mi következik.

a Katalin utca lakói megértették végre, hogy mindabból, ami életük összetevője volt, csak pár helyszín, pár időpont és néhány epizód számított igazán, minden más csak kitöltötte a törékeny létet, mint egy nagy útra előkészített ládában a forgács, amely meggátolja, hogy megsérüljön a tartalom.
Akkor már azt is tudták, hogy holtak és élők közt csak kvalitatív a különbség, nem sokat számít, és azt is, hogy minden embernek csak egy olyan valaki jut az életben, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.
de most mást is láttam benne....
kedvem támadt újraolvasni, egyáltalán beleolvasni Szabó Magdába  újra (s ha másért nem , ezért is érdemes volt elmenni?)... meg a kezdő zenei bejátszásért, Mahlertől - igaz, hogy a mögöttem levők beszélgetése azt az élményt még megzavarta - mögöttük viszont nem is ültek, a terem fele üres volt... de akik ott voltunk, méltán tapsoltunk Piros Ildikónak és Szabó Magdának...