2017. április 27., csütörtök

2017. április 26., szerda

miért nem

A legfontosabb gondolatainkat nem irjuk meg

a legfontosabb közlendőnket nem mondjuk el

a legfontosabb álmainkat nem valósitjuk meg


sosem


de miért nem



2017. április 25., kedd

szép

szép ha nyílik
szép ha szirma hull

szép ha hajnalodik
szép ha bealkonyul

2017. április 24., hétfő

késleltetett katarzis

igen, a könnyek a film legeslegvégén érkeztek a szemembe, teljesen váratlanul, meglepetésszerűen -mint a kiváltója a temetési jelenet legvégén...mikor már mindenki elfele megy...őt csak háttal látjuk, s csak a meglepett arcokat, akik az "idegenre" ránéznek...de tudjuk csak ő lehet, az ápolatlan, bár összefogott szőke hajáról,de elegáns azaz alkalomnak megfelelő a fekete kabát, táska ...és méltóságteljes, határozott léptek viszik a sirhoz,,, nincs kétség apja sirjához, aki,,,,,,élt s halt, 
mondhatni belehalt, a "tékozló lány" elvesztésébe .... aki vezekel ugyan ,(ennek része a mosatlan haj is) de apjától (a régi életétől, a családtól) elszakitva magát (az egykori szépségkirálynő anyjától lelkileg is, meg se állnak, az anyja fel se ismerheti).....

nem akarom elmondani a storit, meg lehet nézni: Amerikai pastorale, vagy tán elolvasni az eredeti regényt Philip Róthtól, aki a keretben mármint az iró figurájaként szerepel is, az ő szemével látunk mindent... illetve ahogy egy kései osztálytalálkozón elmeséli neki is az egykori osztálytárs-barát épp holnap temetendő bátyja történetét...az iskolában kiemelkedő "svéd" megrázó , diadala helyett összeomlását...a lánya miatt. és mégis...a végén ott  a katarzis, ami egyben valami elégtétel is

azok a könnyek jobban el tudnák magyarázni, miért jelentkeztek, én most nem is tudom,

de érzem

és nem is kicsit








2017. április 23., vasárnap

hútlen hűség

akit s amit elhagytam
mindnek megmaradtam
s ők is nekem

mindig mindenkihez
s mindenhez
hű maradtam


hűtlen csak látszólag
s lineárisan voltam
sosem szinkronban

magamhoz is hű maradtam
minden időkben
az adott intervallumban

végül is egy öregasszony
nem viselkedhet már
úgy mint egy kislány

de azért gondolatban
gyakran elidőztem
elhagyott emlékleimen

mert velem is maradtak
valahol bennem
ezért vagyunk olykor rengetegen

hogy ki kell törni
a szűk lakásból
mert csak a szabadban férünk el

ott nyugodtan szaladgálhat
az a kislány is
aki én voltam egyszer

virágokat szedve…
de kinek adja a csokrot
hadd nézzem….

anyjának szedte valaha
a kislány most is látja,
s felé szalad virággal kezében

már látom mindkettőjüket 
elég élesen
homályos szememmel

minden virágom anyámnak szedtem

2017. április 21.



2017. április 21., péntek

a költészet napjai....


a költészet napján, Budapesten a Magvető Caféban...

a Magvető Cafe ünnepélyes megnyitója, amin 5 új verskötetet mutatnak be, köztük lányom legújabbját is : Anna visszafordul...

volt szerencsém (szó szerint) együltömben elolvasni a szöveget még előbb... és a nyomdából kikerülés másnapján már a postafiókomból kivehettem az immár kész könyvet dedikálással együtt - igen "örömömre"



csak azt sajnáltam, hogy erre az első , ünnepélyes bemutatóra nem tudtam elmenni...

de hamarosan láthattam a fotókat, olvashattam tudósítást, és lányom is beszámolt... még hazafelé a HÉVen, s később vettem észre, hogy egy órával előbb egy smsem is volt arról, hogy nagy siker volt....

ime egy(két) (magvető)fotó... Tóth Kriszta beszél a kötetről, , sejthető, hogy jókat, szépeket mond








ahogy az I J tudósításában másnap olvashatom is:"     Turi Tímea Anna visszafordul című, frissen megjelent verseskönyvét Tóth Krisztina laudálta. Míg más ilyenkor kezdi pályáját, addig Turi mostanra érett költővé lett – mondta Tóth Krisztina, aki Nádasdy Ádám és Rakovszky Zsuzsa költészetével állította párhuzamba a fiatal alkotóét. Eközben Turi teljesen megújítja a Rakovszky-féle szerepverset, és esszenciális módon sűrít mindent, ami az elmúlt húsz év magyar lírájában történt, de nem kíván semmihez sem kapcsolódni – fogalmazott Tóth Krisztina. Idegenkedik minden harsány megoldástól, pasztell, visszafogott színekkel dolgozik. Attrakciókra sincs szüksége, hiszen mindent tud, amit formáról tudni lehet – jellemezte a kötet verseit a költő, hozzátéve: visszafogottsága ellenére nyugtalanság árad a sorokból. Tóth Kriszta több költeményre külön felhívta a figyelmet, de ezek közül is kiemelte a Költészet története címűt, melyben Turi „a vers végső, örvénylő pontját igyekszik kitapintani, míg végül saját gyanakvását is elhagyja”. Tóth Krisztina külön kitért az ilyenkor felbukkanó „női kötet” megnevezésekre – „már előre borzongok tőle”, jegyezte meg –, és hangsúlyozta: nem a női létről beszélnek a versek, hanem az idegenségről, az alá-fölérendeltség dramaturgiájáról. Ezt mutatja be különös érzékenységgel Turi különféle mikroszituációkban, miközben elegáns távolságot is tart tárgyától. Az elhangzottak érzékeltetésére a szerző több versét is felolvasta a kötetből, például a Tükörbe nem tudni nézni, a Csupa magas C vagy a Találkozó című szövegeket.  








hhhhttp://www.irodalmijelen.hu/2017-apr-12-1126/lealdozott-multtol-az-eleven-11-ig

de az egyik fotó alá lakonikus egyszerűséggel ezt irta valaki kommentbe:"Kiváló , nagyszerű , ötletes értékelés ,, bemutatás -- -felolvasás"

 ezt már nem tudjuk pótolni, az olvasás -a kötet - szerencsére marad, s újra is olvasható l

és lesz még újabb bemutató a nemzetközi könyvfesztiválon, (holnapután, 23-n vasárnap... Liracsúcs keretén belül, 13 órától, Millenáris, G 9).....meg az Irók Boltjában,május 2-án.... sőt -bár nem akarom elkiabálni - talán még Makón is, (június vége felé) mert itt (mindig) hivják s várják, és a másik (szellemi) szülőhelyen is, Szegeden...

a távolság

heverészünk, elenyészünk...

utódainknak
egyre kevesebb közük
hozzánk

tán néha teher is
bár eltitkolják

kötelességből hívnak
naponta többször is

de néha elfelejtik
azt is hogy a másik
agyonaggódja magát

miattuk, értük

de nem is értik

nem értenek már

eltávolodtatok
nem csak kilóméterekben
mérhető e messzeség
mi közétek ékelődött rég
s fárasztó az utazás

fel kéne szállni
lelkünk gyorsvonatára
s  áthidalni

mi közénk áll

arra még van mód
talán

......

bár az az út
"lélektől lélekig"
s nem csak
Tóth Árpád szerint

ugyancsak jaj....
csilllagmessze
van


2017. április 14.

---------------------------------
2009. ápr. 17.
esik, reménytelenül, úgy be van borulva, olyan szürke - nem is, szinte fekete - az ég, hogy hiába hosszabbodtak a nappalok, egész korán délután villanyt kell gyújtani.
lányom az egyetemen, OTDK titkároskodik ("mellesleg" sajtóreferens is) - nem tudom, ő se tudja előre, meddig tart az elfoglaltsága; de azt tudom, hogy titkári működése a modern irodalmi szekcióhoz köti, azaz a 8-as teremhez! Épp a 8-as teremhez. Ezt még ő is tudja, hogy milyen sokat jelentett nekem ez a terem annak idején, ahol zajlottak az emlékezetes orosz irodalomtörténeti óráink... Úgyhogy azon sem lepődött meg, mikor reggel kértem, hogy adja át üdvözletem a 8-as teremnek. (bár nem tudom megtette-e, meg azt se, hogy emlékszik-e még egyáltalán az a terem rám - akkori szereplői közül - sajnos - sokan már eleve nem emlékezhetnek...) most én mindenestre kívülről szemlélgetem az ablakait, ernyővel kezemben a zuhogó esőben, a szürkeségben, látom ég még a villany a 8-as 3 emeleti ablakában, a kinti szürkeségen túl, majd hirtelen valami erősebb fény világitja meg. Az eső még mindig zuhog. Pedig csak a Napnak lehet ilyen erős fénye. Besétálok az épület mögötti parkba, s visszanézve az egyetemmel szemközti emeletes ház mögött látom, tényleg, a sűrű fekete felhők mögött, kisütött a Nap, csak épp annyira, hogy rá tudjon sütni a 8-as terem ablakaira.
ugyanúgy mint azon a nevezetes tavaszi délutánon, amikor odaültünk -3 barátnő - a terem közepére, az ablak melletti padokba, napszemüvegesen, makacsul süttetni magunkat a Nap friss sugaraival - orosz irodalomtörténet órán, Szőke tanárunk nem kis bosszúságára: "nem kell bedőlni ennek a marhaságnak!" - mondta akkor.
És hát én most is bedőlök. A Napnak  mindig. A Napban mindig lehet bízni. Mert a legreménytelenebb helyzetekben is képes kiragyogni.
Még ha rövid, átmeneti időkre is. De akkor is!
És mindig jókor, jó helyre.
És mintha neki is lenne "emlékezete". Mintha most ő is visszaemlékezett volna arra a régi délutánra. Amikor bókoltunk egymásnak. Megvolt a visszaüdvözlés!

--------------------------------------------------------------------------------------------
hm, ez a régi jegyzetem benne maradt a gép irányitójában s kipottyant, s ha már ki, akkor itt hagyom... tán van is valami rejtett kapcsolata a mostan szöveggel,,,,távolságok áthidalása... üdvözlés.... és kisüt benne a Nap...:) kis időere, de üdvözöl időt s  teret  áthidalva...