2017. március 25., szombat

szarvas voltam...


 már több mint 24 órája láttam a    moziban a Testről és lélekről c filmet
...rögtön fel is írtam a fb oldalamra ,hogy vegyes érzelmekkel...
amire egyből kaptam a kéréseket , kérdéseket, hogy bővebben fejtsem ki, de hárítottam, mert tudtam, hogy idő kellene a z érzéseim ,gondolataim letisztulásához... hiába... azt hiszem ennek a filmnek egyik lényegi tulajdonsága ez a vegyesség, összetettség, definiálhatatlanság... de az biztos, hogy számomra nem volt egy reveláció... (én biztos nem adtam volna nekik fődíjat Berlinben, szerencséjükre  - én viszont szerencsétlenségemre -ha félig-meddig is, de - láttam azokat a  véres vágóhídi jelenteket is, amiket nem kellett volna, bár sokszor eltakartam a szemem, de sose lehetett tudni mikor kezdődik, mikor ér véget....amúgy is zavarbahozó, feszengető jelenetek tömkelege a film:          adva van egy férfi és egy nő, a férfi idősebb, bal kezére béna, a lány fiatal, félszeg, merev, illetve egyértelműen autista vonásokat mutat , tehát ennél fogva vannak főleg kapcsolat teremtési zavarai. A két ember - mint kiderül - ugyanazt álmodja éjszakánként, álmukban: szarvas őzike pár, békésen keresik az élelmet a havas tájban....Ilyen-olyan nehézségek, bonyodalmak után, mégis csak sikerül nekik egymásra találniuk nem csak lélekben hanem testben is,,, igaz ,erre virradóra kiderítik, hogy nem hogy nem álmodták ugyanazt, hanem semmit se...(mert "minden álomnál több a valóság"..jut eszembe Karinthy előszavából.....ha a valóságban megvalósulnak az álmok, nincs szükség álmokra....a záró képben látjuk a korábbi álmokból ismerős havas téli tájat, de már csak tájként - állatok nélkül.

lakonikusan elmondva ennyi a történet, de a film persze nem csak a történet, hanem ott a mögöttese is...némileg...,de számomra túlságosan is átlátszó...és -talán azért is,  mert  már túl sok jó filmet láttam régebben, nem igazán megrendítő , sokszor groteszkbe forduló...

nem tudok mit mondani, rosszat nem akarok

egy ideje foglalkoztat is, hogy az újabb filmek (vagy akár könyvek, szinházi előadások stb...)nem tudnak igazán felrázni, felkavarni, katarzist adni.

sajnálom. de ellenőrizhetetlen az ok. hogy bennem van-e, vagy valóban a régebbi filmek (műalkotások) nagyobbak voltak-e... (vagy én lettem kisebb, affinitásomban irántuk)

------

nekem pl. a "szarvas voltam hajdanán, farkas leszek azt bánom "...József Attilától  -igaz mást is -de többet mond - és maradandóan ivódott belém - innen is jön az asszociáció (a szarvas láttán)

és még saját egyik ifjúkori episztolafélém (Ady nyomán, az  (újabb) könyörgő májusi levél utolsó mondata-kérdése :"Mondd, álmodhattuk mi ketten ugyanazt?"... erő- és érzelemteljesen visszhangzik (a fantasztikus és számomra mindig mai Adyt is visszhangozva persze)... a múltból, mert megtörtént, megtörténhetett...

a vágóhídi (és egyéb)  vértócsákról meg örömest lemondok...






2017. március 24., péntek

egy régi párbeszéd újraértelmezése



hirtelen azt kérdezte
szinte provokatíve
örökké akarsz élni?!

nem , csak amíg
lesznek vágyaim
feleltem nyugodtan

s e válasz tetszett neki

közben arra gondoltam
mindig is lesznek...
tehát akkor örökké….

mégis csak


De ma már sejtem
nem leszek
én sem

halhatatlan





márc 24

háttal a zongorának





ne ülj háttal a zongorának
ha már nem játszol rajta
legalább figyeld
ahogy más megtalálta
s már futtatja is
önfeledten ujjait
pedig ő se lett zongorista…

hát ne fordíts hátat…
a zongorának

játsszad
inkább te is
a melódiádat

mert

„a zene
az kell”…


március 21.

2017. március 22., szerda

szívügyek


kardiológiai teendőt nem igényel….
ez a szakorvos véleménye

én laikusként
de alanyi jogon
opponálok

ugye szívem
több törődés kéne….

persze nem kardiológiai


márc 22


2017. március 21., kedd

2017. március 20., hétfő

tej, túró, tejföl....

pakoljsárán kívül
volt egy másik
rigmusa is
anyámnak

a reggeli ébresztő

tej, túró, tejföl
lusta Juli kelj föl!

s ha ez nem volt elég
a fölkeléshez
jött a dunnalevétel
kapaszkodtam belé
de anyám mindig győzött

meg a didergés
(télen)


nehéz volt felkelni
időben
később is

lányom is késett
miattam párszor
még az iskolából


de mostanában
mikor reggel
nekem telefonál
fiát már leadta
az óvodába
s ő döcög
a munkába

frissen,
vidáman

szép napot kíván
le nem lustáz
hagy aludni
tovább

de én ébren maradok
ha az ágyból nem is
mozdulok
(csak gondolataimmal)


tejet se iszom
már régen

és dunnával se
takarózom

nincs szükség rá

és loholni se
időre
sehová

nyugdijas vagyok
nyugodhatok már

(vagy mégse...)


március19


2017. március 19., vasárnap

Pakolj Sára, múlik a vásár!

Pakolj Sára, múlik a vásár

régről visszhangzik fülemben
anyám mondogatta egyre
hogy így serkentsen
ha elmaradtam valamivel
mit már befejezni kellett volna
s nem volt hozzá kedvem

rendetlen is voltam s maradtam
meg lassú vagy tán túl alapos
összecsapni soha semmit
nem szerettem volna
így aztán kifutottam
az időből mindig
és a helyváltoztatás se volt
erős oldalam

„nyúltam” sokat
ahogy anyám mondta

akárcsak most lazítok
bár orvosi parancsra
s így inkább fáradtságnak
nevezném energiahiánynak
pedig nagyon szétpakolásztam

viszont a vásár
tényleg múlik
körülöttem
egyre sürgetőbben

s anyám nélkül is
bár az ő hangján
figyelmeztet

pakoljak már
nem odázhatom
tovább

nem hagyhatom
portékáim
szanaszéjjel

múlik a vásár

múlik az élet