2024. március 27., szerda

meggondolatlan reggeli sóhaj

 Jajistenem, 

néha úgy érzem

hogy már nem bírom el

az életem!


***

Visszajött a derékfájásom. Hurrá!(vagy igazán el se ment, csak hatott a gyógyszer)), amit már nem szedhetek..

Találtam mg egy szemet, el is múlt tőle.

És fel is irták újra.

Ha nagyon fáj bevehetek egyet.

Nem birom már ha fáj valamim...

Most nem fáj. :)

cipelem tovább az életem :I)




a fürdő új részlegének átadása

 Vasárnap - virágvasárnap, ahogy a "meglepetésvendég" és szónok miniszterelnök emlékeztetett rá, a megnyitó ünnepségen, mire, 10re, elállt az eső is, bár a nap csak ritkán sütött ki, a tolongó tömegre...



valóságos népünnepély volt, de - ha van ilyen - jó értelemben

bár persze nem sokat láttam..

egész tartalmas szónoklatok hangoztak el, nem csak a miniszterelnök szájából, Makovecz szelleme ott lebegett, (ég d föld között) nem csak a csodaépitményen mellettünk...



(engem sokakkal csak az bánt... hogy épp az uszómedence szorult ki - a (egy hatalmas!)  fürdőből)

ebéd után újra megnéztem a "Hagymatikum" (ki tudja miért e név? ) új szárnyát, most kevesebb emberrel,


bent is


kint is


 tényleg nagyon szép...(s ez enyhe kifejezés rá)









2024. március 26., kedd

hiába

 Keresek egy csendes zugot

Hol nem zavar senki es semmi
De hiaba minden
Ha bennem
Dübörög
A lelkem





kontra Kosztolányi - szomorú, boldog dal

 

"Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
s már nem vagyok otthon az égben."


Már nem vagyok itthon e világban

de még nem vagyok otthon az égben 


És nincs meg a kincs se!

2024. március 25., hétfő

a láthatatlan karmester

 A lathatatlan karmester beint

S intésére megszólalnak fák s virágok
Elkezdődött a tavasz szimfóniája
Boldogon hallgatom



két évszám közt

 belefáradtam (_fásultam?) a családfámba

arra hogy az életek két évszámba szorulnak Születés - halál

történhet közbe bármi, ez a lényege, mi stabilan megmarad

zsidóknál a halál évszáma mellett pontosan feltüntetve a hónap, nap is, mindig

gondolom, a jahrzeit, a gyászévfordulók miatt

de azt is meddig tarthatjuk?! amig élnek, akik még ismerték...

de hamarosan az ő életüket is lezárja a halál idejének dátuma

Igy múlik el a világ dicsósége

Sic transit gloria mundi


nade tán mégis csak az a lényeg, mit csiná(lt)unk a két évszám közt

(csak ez a családfák személyeinél olykor nem látható vagy röviddé zsugorodik

a mi családunk azt hiszem, h, I, - kivétel ebben... s ez tölt el örömmel

"jól dokumentáltak+ van mit kutatni - s ez nem lehet véletlen

nem igen éltek hiába, minden időkben, évszámok ide-oda)


(adnak munkát, s kutatásukkal tán tartalmasabbá teszik az én két évszám közti létemet is :)


mi az elég s mi a sok (arasznyi létünk)

 Furcsa dolog történt velem két napja reggel...Nem tudom álom volt, de mindenesetre ezután ill ekkor (erre?) ébredtem fel

Két ember beszélget, ... az egyik (már?) hallgat, a másik elég durván rászól az őt hallgatóra (és szabályosan hallom is a hangját):

-Mondd (itt a megszólitott neve E..) mit akarsz? MÁR ELEGET ÉLTÉL!

****

ha úgy tetszik másnap folytatódik,

elküldtek nekem messingeren egy videot (amit viszont már 10 éve láthattam...)

Tvrtko beszélget az elfeledett egykorid táncosnővel-szinésznővel, Svájcban, és a beszélgetés végén -ahogy illik - azt mondja a hölgynek, hogy "Isten éltesse nagyon sokáig!"

Mire a hölgy keserűn nevetve reagál: "Köszönöm, de nekem ez már igy is TÚL SOK."


(86 éves! A beszélgetés után nem sokkal meg is halt..

***

Az álom(?)beli hölgy nem tudom, hány éves lehetett... az "elég"re....