2017. augusztus 23., szerda

harangok

még mindig a "nádasba" visszatérve...
mit találtam ott? harangok közt... rózsákat, csillagokat
s milyen személyes asszociációkat....vagy koincidenciákat


nos én a legutóbbi időkig harangokat inkább csak hallgattam de nem láttam....
a Nádas könyv címlapján



de a könyvben a harangleirások még fantasztikusabbak és részletgazdagabbak



és eszembe jut, hogy a napokban a helytörténeti túrán én is láttam az itteni református templom négy harangját... egész közelről, a templomtoronyban


Nádas még közelebb megy ahhoz, amit leír , így a Szent Mihály templom harangjaihoz is, a 11 közül
különösen egy harang leírása ragadott meg, a Miatyánk harangjáé.......amit 1538-ban ...Harangöntő János nürnbergi műhelyében öntöttek...Díszes feliratát a maga idejében oly módon öntötték belé, hogy az egyes szavakat rózsamotívumok választják el egymástól.MARIA VIRGO INTERPELLE DEUM PRO POPPOLO CATHOLICO . Mária neve láthatóan nagy kivétel volt Harangöntő János nürnbergi műhelyében. Nem rózsát illesztettek nevéhez, ő csillagot kapott. Világos, ő stella matutina, azaz hajnalcsillag, irányt  adó, akiről tudjuk, hogy rózsa, de tüskéje nincs"

és mi ebben a személyesen engem megszólító ?, hát eszembe juthatott megint, Morgenstern Julia azaz Esthajnalcsillag vezetéknevű dédanyám, apai ágon, és máris összekapcsolhatóan anyai nagyanyámmal, akinek utóneve Mária... aki rózsákat ültetett a kertünkben , de mennyit (babarózsát)... és tényleg nem emlékszem hogy tüskéi lettek volna, lehet, hogy azok is inkább csak csillagok voltak, ősanyáim, hajnalcsillagok,"irányt adók"....

meg jutott még eszembe a dal: "erdő közepében járok, egyszer majd rád találok...csillagom vezess..."


---

arról meg most nem irok,(és persze nem is asszociálok), hogy a makói református templom tornyának legnagyobb harangja Horthy Miklósról van elnevezve, és arról se, hogy (kérdésemre milyen választ kaptam, hogy) miért.... (mindenesetre se rózsát se csillagot nem láttam a harangon)


a nagy találkozás

négy unokatestvér egy fotón

s köztünk csak egy billentyűzet

no  meg  az Atlanti óceán




(találkoztunk skypeon...)
ők Ottavában és én
úgy is mint fotós Makón)



2017. augusztus 21., hétfő

sóvirágok


Nádas Péter Az élet sója c könyvében egy sópárlásáról híres német városkáról ír

"Annyit tudhatunk hogy a település neve sót jelentett az alemánban.Történelem előtti időkben, a só miatt gyűlt össze a névtelen folyónál városkányi ember. Sóforrásaik a mai napig buzgón felbugyognak"

s már az első fejezetben említi a sóvirágokat, . amivel - személyes emlékeket idézve-  megragadott

nizzai emlékeket idézett ,1964-ből, amikor is először láttam tengert, pontosabban először fürödtem tengerben (mert az  Északit Lengyel országban látni láttam... Gdansknál,1963-ban,  már, 20 évesen,  de abban nem fürödtem - (nem is kívántam volna , hideg volt és szürke, látványa is borzongató)

A Földközi tengerben, az azur parton, a Cote d' Azuron igen....ott igen, belefeledkezve, otthonosan, otthonabban mint a szárazföldön, remek érzés volt , szó szerint földön túli, forogni a kékségben  és gyönyörködni,  kék tenger alattam , kék ég fölöttem, csak a karom barna csillogása választotta szét ezt a kétfajta kékséget ami tulajdonképpen egy volt, s én szinte a része, de legalább is részesülője...

aztán kijőve a könnyűvé hányó azúr habokból s leheveredve a partra, egyszer csak a száradó bőrömön fehér mintázatok jelentek meg.... a só kivirágzott a lebarnult bőrömön fehér erezeteivel




de minduntalan vissza lehetett menni lemosni azt a tenger sós vizében, a sóvirágok csak akkor csapódtak ki,mikor már a nap  újra felszárította, kipárolta őket.....

azok a sóvirágok... hm

azóta elhervadtak (a bőröm is)

de az emlékek nem ...

lám egy szó egy könyvben életre keltette... kivirágoztatta újra...

sóvirágok

Nádas Péter Az élet sója c könyvében egy sópárlásáról hires német városkáról ír

"Annyit tudhatunk hogy a település neve sőt jelentett az alemánban.Történelem előtti időkben, a só miatt gyűlt össze a névtelen folyónál városkányi ember. Sóforrásaik a mai napig buzgón felbugyognak"

s már az első fejezetben említi a sóvirágokat, . amivel - személyes emlékeket idézve-  megragadott -

nizzai emlékeket idézett ,1964-ből, amikor is először láttam tengert, pontosabban először fürödtem tengerben (mert az  Északit Lengyelországban látni láttam... Gdansknál,1963-ban,  már, 20 évesen,  de abban nem fürödtem - (nem is kívántam volna , hideg volt és szürke, látványa is borzongató)

A Földközi tengerben, az azur parton, a Cote d' Azuron igen....igen, belefeledkezve, otthonosan, otthonabban mint a szárazföldön, remek érzés volt , szó szerint földön túli, forogni a kékségben  és gyönyörködni,  kék tenger alattam , kék ég fölöttem, csak a karom barna csillogása választotta szét ezt a kétfajta kékséget ami tulajdonképpen egy volt, s én szinte a része, de legalább is részesülője...

aztán kijőve a könnyűvé hányó azúr habokból s leheveredve a partra, egyszer csak a száradó bőrömön fehér mintázatok jelentek meg.... a só kivirágzott a lebarnult bőrömön fehér erezeteivel



de minduntalan vissza lehetett menni lemosni azt a tenger sós vizében, a sóvirágok csak akkor csapódtak ki,mikor már a nap  újra felszárította, kipárolta.....

azok a sóvirágok... hm

azóta elhervadtak (a bőröm is)

de az emlékek nem ...

lám egy szó egy könyvben életre keltette... kivirágoztatta újra...




natura X.

ha augusztus 20, akkor a délutáni program évek (-tizedek) óta művésztelepi zárókiállítás. igaz, ez az újabb keletűnek a most épp pedagógus szolgálati emlékéremmel kitüntetett, (tehát ezt én jól tudom azt is jelenti , hogy tanárként) nyugdíjba vonult de annál aktivabb és agilisebb - Karsai Ildikó művésztanár vezetésével újjászerevezett Natura telepnek éppen csak 10 éves évfordulója, ami egyben a zárókiállitás témája is lett, így római számosan képileg: X...aztán kiben-kiben mit indított el...olyan művek kerültek elénk...



nekem most az a gondolatom támadt, ahogy mindenki jubilált, meg ünnepelt, meg díjat, ajándékot kapott... hogy én is kaphatnék, (meg még néhányan,) valamit, hiszen minden kiállításon ,mindig ott voltam/ vagyok. kaphatnék pl a szorgalmas néző kitüntetést, ráadásul még a blogjaimban be is számolok olykor , mint most is... lám itt ülök (sose legelöl, mindig alig látok, most is takarásban, de azért is, mert jegyzetelek, félre- és lefordítom a fejem. U.i amit Feledy Balázs művészeti író szokott mondani a kiállitott képekről, az figyelemre s rögzítésre is méltó....,












vagy épp fotózok (mindenképp rögzítek...) itt még az ünnepség előtt, az érkezés ziláltságában, de jó is hogy ezt lefotózták, hogy fotózom, mert nekem nem sikerült ezt a képet:) (igaz , bomló hajam nem hiányozna....amit meg se igazítottam, mint pedig Ágnes asszony, nehogy.....

egyébként Aranyról tesz említést a meghívó mottója kapcsán is Feledy, (de sokat és hangsúlyozottan tanítottam annak idején, a Toldi estéje fő és aktualizálható tanulságos mondandójaként:), még mindig megszívlelendő és fontos...lenne (a Lajos király szájába adott szavak)_:

Hajt az idõ gyorsan - rendes útján eljár - 
Ha felûlünk, felvesz, ha maradunk, nem vár; 
Változik a világ: gyengül, ami erõs, 
És erõs lesz, ami gyenge volt azelõtt

hozzá téve még:  más ivadék nő fel, aki ésszel hódit, nem testi erővel...

hát itt a múzeumban, igen, nade kint mi van...(?) (ezt most hagyjuk)

örüljünk annak, ami itt van...

a Makót dicsérő, áttételesen vagy közvetlenül róla szóló de mindenképp itt inspirálódó képeknek, műveknek

s ezek tovább inspirálhatnak....:









2017. augusztus 19., szombat

zavaró tényezők

elmondom mi minden zavar újabban...

azt még el kell döntenem, hogy a zavaró tényezők erősödtek fel körülöttem, vagy az én ingerküszöböm ment alább

szóval zavar , hogy lépten -nyomon el akarnak az autósok ütni, miközben tudtommal szabályosan bicklizek,persze nem olyan sebességgel mint ahogy ők száguldoznak , s hajtanának rajtam keresztbe, ha én nem figyelnék jobban, helyettük is

ugyanígy zavar, ha a pincér kontraposztban áll az asztalomnál, vagy futurista vázlatként akár, jelezve, hogy már sietne másfele, mondjam gyorsan mit választottam az értelmezhetetlen fogások közül, az is zavar, ha végre kihozza, és ledobja elém a tányért, jó ha nem törik el (bár a tányérok csorbaságait elnézve, ez is meg szokott esni)

zavar, hogy mindenki (majdnem) úgy tüsszög, hogy el se takarja a száját, a bacikat szabadon ereszti (és még neki mondják neki , hogy egészségére, hát persze, a környezetének nem mondhatják)

zavar hogy mindenki túl hangosan beszél, és telefonál, így olyanokat is meghallok, akaratlanul is, ami nem rám tartozna és nem is érdekel, különösen a töltelékszavaknak meglehetős gyakorisággal használt  trágár kifejezések irritálnak

zavarnak az izléstelen és  dús tetoválások, amik sokszor már nagyobb testfelületetet borítanak, mint amit szabadon hagynak, zavarnak a műkörmök (karmok) különösen, ha azzal fogdossák össze az ételem , és azzal akarnak pénzt visszaadni =a markomba, a karmukkal!) a pénztárnál, Ja, és az is,s hogy közben már takarítanak, és ordibálnak, és már otthon akarnak lenni leplezetlenül - szegények.Na dehát ebből, belőlünk élnek. Nem? Akkor meg miért akarnak elüldözni...

zavarnak a mesterséges, rikitó műhajak, illetve lehetetlen szinűre festések (az én időmben csak a  híres bohócapukáról énekelték, hogy piros haja volt, manapság bárkinek lehet)

zavar ha szól a telefon de még jobban ha nem szól, mikor pedig várok hívást, és ettől fel is megy a vérnyomásom, míg késik...

zavar ha meleg van, de az is ha hirtelen jön a hidegfront

zavar ha napközben álmos vagyok, és zavar, ha csak későn tudok elaludni, és hajnalban felébredek, de aztán vissza kell aludnom

zavar hogy ennyi meg még több dolog is zavar

de most már az is zavar, hogy mindezt szóvá tettem...

s mintha már máskor is?!

(zavar, hogy nem emlékszem mindenre, de zavar, hogy arra nagyon is amit el szeretnék inkább felejteni)

szóval zavar hogy ennyi minden zavar, hogy szinte minden zavar...

a Világ ettől nem fog megváltozni körülöttem
nekem kellene

de én sehogy se akarnék  pl tetováltatni, műkörmöt ragasztatni, hajat rikítóra festetni,trágárul beszélni, hangosan , szájtakarás nélkül másra rátüsszögni,mást nem meghallgatni figyelmesen, se gyalogosokon átszáguldani a biciklimmel...

vesztésre állok(?)

és valószinű , mindennek tetejébe, én is zavarok másokat azzal, hogy nem vagyok olyan, mint ők...

és persze az is zavar ha én zavarok

a kancsó

ha az életteliség
olyan mint
egy teli kancsó
akkor azt hiszem
az én kancsóm
lassan kiürül
kifolyt, elpárolgott
ami benne volt

de az is lehet
sose volt tele
egészen

netán
utántölthető?

csak el ne törjön
előtte!