2015. április 29., szerda

Proust nyomában

Az én madlenem
az orgona
illata
ezért vagyok
minden tavasszal
újra gyerek
s az egész vàros
olyan nekem
mint hàzunk
régi kertje
orgonabokraink
édes illatàval
megtelve
itt bolyongok
tavaszokon àt
hol minden
belesűrűsödik
ebbe a màgikus
illattengerbe

Az egész vàros
a régi kert
gyerekkorom tere
hol kerités nélkül
jàr àt az orgonaillat
multat és jelent
s még jövőt is beleng
hol még minden lehet
hiszen ugyanaz az illat
tölt be màr 7o éve
megàllt az idő
és én àllok benne
miközben kavarog
körülöttem
múlt jelen és jövő
az élet ez
egy
minden
egyszerre 
semmi
sem
vàltozik

Mert mit szàmit
hogy màs a szirom
s hogy az is màs
Ki beleszimatol
Az orgonaillat ugyanaz
S minden viràgzàs

Örök marad

2015. április 17., péntek

zavarások

zavar a homály és
zavar a fény

zavar a zaj és
zavar a csend

zavar a kint és
zavar a bent

zavar a világ de

legjobban
én zavarom
magam

2015. április 14., kedd

De hol vagyok én?

Kerestem egy mondat helyét
Rólam irta lányom
már nem tudtam hova

Meglett a hely

De közben
elvesztettem
a mondatot

Nem is baj

Úgyse ismertem
magamra benne

Másról szólt
inkább róla
hogy milyennek
látja ő az anyját..

Másnak
mint én
magamat

Dehát biztos
más is vagyok
anyának
mint magamnak

Bár
mióta anya
magamnak 
alig  is...


(...s most azt hiszem
nem jól van ez így

újra kellene 
fogalmazni
magamat
magamnak)


2015. április 5., vasárnap

hogy lehet emlékezni?

                                               "...az foglalkoztat, hogyan emlékezünk" (H.J.)
és mit gondolsz,

arra
hogy lehet emlékezni
akit nem ismertél

mert
pár hónapos voltál csak
mikor elszakitották tőled
mikor elszakitottak tőle

mert
örök várakozássá lett
és örök hiány

és
minden férfival
őt akartad pótolni
ha nem is tudtad

és
megnemszületett testvéreid
a barátaiddal
kik pedig cserben hagytak

és
folyton „emlékezel” ma is
holott
nincsenek emlékeid
róla

csak
egy hatalmas űr
az életedben
s benned

és te magad

mert
az emlék is
te vagy


2015. április 3., péntek

elvesztegetés...

mennyi elvesztegetett idő!
mennyi elodázás, halogatás,
fontolgatás, tologatás


mikor már nincs hova

de visszahoznád
azokat az elmúlt perceket,
órákat, napokat,  éveket!

hogy ujra elvesztegethesd....



2015. április 1., szerda

ősök, utódok láncolatából


néha belelátok őseimbe
de egy villanásra csak
pedig olyankor magamba látok

sokan vannak, sokan vagyunk
s most már mindannyiunkra
én vigyázok
---
kisunokám!
te is vigyázz majd nagyanyádra
de legfőképp magadra
ott vagyok s leszek
én is
valahol
mindig
benned

úgyhogy nekem
tulajdonképpen
bőven elég is
ha csak magadra vigyázol
s nem bajlódsz külön velem
(s a többiekkel - )

de tudd
hogy szerettelek
és mindig is szeretlek

(s az ősök is, bennem

a sor elején
mindannyiunk
közös ősével:
istennel )