2016. november 30., szerda

veszi is...

Veszi is 
hát ő is elment. Osztálytalálkozóink örökös rendezőjétől kaptam a megrázó hírt a cseten éjszaka...csak ezt a lakonikus hírt, részleteket nem tud még. Reméltem, hátha nem biztos akkor ez se. De igen. Tegnap meghalt, nem tud többet semmit,majd megírja ha igen… Veszi… így hívtuk az osztályban a vezetékneve becézett röviditésével… a gimiben. De én már általános iskolában is együtt jártam vele, kicsit egyfele is laktunk, egy darabig együtt mentünk hazafelé az iskolából, a Szegedi utcán, ő, lefordult jobbra, a Páva utcai saroknál, de nagynénikém épp abban a sarokházban lakott (az is a nagyapáé volt valamikor, mindegy)  ahova többnyire beugrottam menet közben,  ott gyakran voltam sőt laktam is, amikor anyukám beteg volt és kórházban – így  egész közel Vesziékhez...majdnem a szomszédban. Gyakran voltam is náluk, szép nagy, rendezett, magasföldszintes házukban, aminek volt egy alsó épülete is, elég nagy, játszani is alkalmas udvarral...Kedves anyukával, dolgos, elfoglalt sose otthonlevő komoly apukával,  Bagyó nénivel, aki segédkezett a házban, ház körül, gyerekeknél,  és kerek arcán mindig mosoly ült…s csak akkor szólt ránk, kicsit rekedtes de nem bántó hangján, ha már muszáj volt. és nálunk pár évvel fiatalabb hugicával...ki azóta már előbb „elment”… (tanitottam a gimiben őt is, órán nem , csak szünetetekben tegezett:)  sőt a lányát is, ki azóta szintén tanár))

Veszi már évtizedek óta Szegeden élt, orvosnő lett, fül-orr-gégész ...s egy nagyon elegáns, fess, ápolt nő lett, aranyszőkére festett lágyabban omló hajjal, s mindig gondosan kisminkelve... de a kedvessége megmaradt, semmi dölyf, (de azért tartás igen! az mindig is volt neki) biztos jó orvos is lett,. egyszer mikor összefutottunk, mikor még gyakrabban járt át Makóra anyukáját látogatni, rá is kérdeztem, mi lehet az oka az akkoriban érzett olykori gombócérzésnek a torkomban. vizsgálat nélkül is meg tudott nyugtatni, h semmi funkcionális. s valóban, csak idegesség lehetett. elmúlt. tán a szavaitól.

Évekkel később, Szegeden egyszer a hátsó villamosablakból az egyetem felől jöve, láttam meg, nem is- ismertem fel rögtön abban a hétrétgörnyedt idős asszonyban aki a sinek közt botorkált….a villamos távolodott, nem tudtam szólni neki, hiába hadonásztam…ő nem is vett észre, lefelé hajtotta a fejét , az utat nézve... a sínek között... már elvesztünk egymás számára.Immár végleg. Ekkor láttam utoljára

De pár évvel korábban  együtt utaztunk Szegedről Makóra, véletlenül, egy buszra szálltunk, lányom is velem volt, (már és még egyetemista ) Veszi elmondta neki a lányom számára -gondolom - hihetetlent, hogy milyen rendkivül csinos lány  is volt az anyukája, mikor gimisták voltunk… 

 Volt is egy közös „művészi” fotónk, amit a strandon készített a város híres amatőr fotósa, megkért bennünket a modellkedésre, emlékszem, a fejemen -nagynénémtől örökölt idétlen, háromszög alakú, kínaias szalmakalap, akár egy jelmezdarab, bár érdekes, -  ülünk egymás mellett a strand drótkerítése előtt egy pléden, a homokban, mosolygunk, somolygunk, én lefelé sütöm a szemem, tán még szégyellem is magam? A melleim alig férnek a fürdőruhafelsőmbe, a derekam valószerűtlenül vékony, (ez lett volna a "csinosság"?) és olyan kislány vagyok mégis, éretlennek tűnő, a nőies külső ellenére, Veszi sokkal érettebb, határozottabb, magabiztosabb….Sudár, magas lány volt, azért is volt később felismerhetetlen a megtört, összezsugorodott „anyókában” (node nekem is hol az a vékony derekam… s a gerincem, nekem is megtört...De én még élek! Most ne is  rólam beszéljünk. )Veszi tehát szálfa egyenes volt, sudár, bodorított se szőke se barna  haját a gimiben feltűzve hordta, a fekete fényes, hátulgombos köpenyén hófehér gallér fölött, szó szerint tudott mindig minden leckét, rossz nyelvek azt mondták rá, hogy magol, pedig nagyon értelmes, okos, éleseszű lány volt, tudta mindig mit mond, (azaz hadar, s mint egy gép gombnyomásra), csak valószínű olyan alaposan tanult, hogy szószerint ragadtak meg a fejében a tudnivalók...Szorgalmas volt kiskorától… sose felejtem el azt az epizódot, amikor -még elsősök voltunk, 6 évesek, játszani mentem hozzájuk, már késő délután s azt gondolva, hogy minden leckém elvégzése után, amikor belépve az alsó konyhájukba látom, hogy körmöl valamit a füzetébe, mögötte a hokedlin anyukája figyeli, akkoriban tanultunk még csak írni, s én elfelejthettem ezt a leckét, egyből hazarohantam...Aztán a közös, csoportos matematikatanulások, már gimiben, fogasfeladatmegoldások,, törtük a fejünket, közösen többre jutva… Náluk láttam először televíziót, a csodát… Boccherini menuettjét játszottuk ,készülve egy évzáróra vagy évnyitóra? Én hegedültem, ő zongorázott… (azt hiszem, homályosodnak az emlékeim, arra viszont nagyon élesen emlékezem, hogy egy esős délelőtt nem tudunk kimenni szünetben az iskolaudvarra, a szűk folyosón zsúfolódtunk össze, a folyosó másik végében a tanári szoba volt, és Veszi pipiskedett a tömegben”, a nyakát nyújtogatva,  hogy még jobban láthassa azt a langaléta fiatal tanárt, akibe szerelmes volt (önironikusan és nem titkolva előttünk se..mindnyájan tudtuk, de bölcsen ő nevetett leginkább sajátmagán -kinevette a saját rajongását... amúgy is jó humora volt, öniróniája abban a korban, amire nem is volt annyira jellemző (mert inkább másokat gúnyolt. vagy eleve túl komoly volt.ő nem) és a langaléta tanárnak később, már miután leérettségiztünk persze, sőt azt hiszem jóval, azután, a felesége is lett, és -remélem- boldogan éltek...míg meg nem halt...a férje, de ő már évekkel ezelőtt, Egy fiúk van,.. Most ő intézi a temetést.Pestről? Ezért se tudunk többet róla...Nem szeretek temetésekre járni (ki szeret), de Veszi temetésére elmennék, elkísérném utoljára...ha már nem tudtam arról a villamosról leszállni , mire észrevettem, a sinek között…

S most
Mint aki a sinek közé esett...
És általérzi tűnő életét,
míg zúgva kattog a forró kerék,
cikázva lobban sok-sok ferde kép,
és lát, ahogy nem látott sose még:

Mint aki a sínek közé esett...
a végtelent, a távol életet
búcsúztatom, mert messze mese lett,
mint aki a sínek közé esett:

Mint aki a sínek közé esett -
vad panoráma, rémes élvezet -
sínek között és kerekek között,
a bús idő robog fejem fölött,
és a halál távolba mennydörög,…. 


sajnos nem is olyan távolba ,(mint ahogy Kosztolányi érezhette a szegény kisgyermek panaszaiban) egyre közelebb… ahogy egyre kevesebben vagyunk, akik valaha együtt, osztálytársak, barátok, kortársak,, sorstársak... és egyre jobban érzem azt a régebben még csak idegenül és távolról sejtett jelentését annak a sokat idézett Hemingway felhasználta mottónak, az Akiért a harang szól c. regényében.... ne kérdezd kiért szól a harang. Érted szól.  S én már valóban  nem kérdezem, kiért,,,(egyébként ebben a pillanatban, tényleg , meg is szólalt mint egy helyeslő, hátborzongató és szívbe markoló jeladás.) ... tudom a választ. értem szól.

értünk szól!

























ezeken a fotókon,csoportképeken,mindenhol együtt vagyunk  ő is én is valahol a többiek közt... ha ismeretlen nézi , aki nem ismer(t) bennünket, nem is tudhatja ki kicsoda...szinte egymásbamosódunk a képeken valamennyien. ahogy telnek az évek egyre inkább s az utókor szemében majd  még inkább (ha fennmaradnak a képek egyáltalán)

a művészi fotó , az a gimikorabeli kettős strandképünk,  nekem nincs meg...veszinél láttam egyszer, otthonukban, tán be is keretezve...

nincs ráírva a nevünk, ezután senki se fogja tudni hogy ki van veszi mellett a képen...abban a fura kis kinais szalmakalapban...nem is baj, de azért remélem nem dobják ki  legalalább  a másik lány miatt nem...

 de ugye mennyire össze vagyunk kötve életünkben és halálunkban is, láthatatlan szálakon

és a másik halálával mi is kicsit meghalunk.

2016. november 28., hétfő

csak a saját hangomon

mert hiába is tetszene másé jobban
vagy akár a régebbi sajátom
csak azon tudok és akarok
még mindig danolászni
ami itt és most az enyém
egyszeri és hasonlíthatatlan
és ezen tudom csak elsutyorászni
vagy elrikácsolni ami megérint
és közölném mással is

ha nem is tetszetős

mert nem akarok tetszeni
tetszeni nem, csak szolgálni

azt amit látok
köröskörül
s akiket látok

felszínen
és ammögött

és amit érzek

legbelül





2016. november 27., vasárnap

to be free



Leonard Cohen - Bird on the Wire 1979

Like a bird on the wire,
Like a drunk in some old midnight choir
I have tried in my way to be free.

Like a worm on a hook,
Like a monk bending over the book
It was the shape, the shape of our love twisted me

If I, if I have been unkind,
I hope that you can just let it all go right on by
If I, if I have been untrue
It's just that I thought a lover had to be some kind of liar too

(Instrumental)

If I, if I have been unkind,
I hope that you can just let it all go right on by
If I, if I have been untrue
I hope that you know by now it was never to you

Like a little baby stillborn
Like a beast with his horn
I have torn everyone who reached out for me

But I swear, I swear by this song
I swear by all that I have done wrong
I will make it all up to thee

I saw a beggar he was leaning on his wooden crutch,
he said to me, "You must not ask for so much."
And a pretty woman leaning in her darkened door,
She cried to me, "Hey, why not ask a little bit more?"

Oh like a bird on the wire,
like a drunk in some old midnight choir
I have tried in my way to be free


........................................................................................................................
....

talán e fenti dal hatására is .....? mielőtt eszembe ötlött (szokásosan a biciklim tetején az őszi esős utcán) ezt hallgattam, többször is, egymás után (azóta is...)

                                                                                   

                                                            lhommage a Leonard Coheen                       
to be free


így döntöttem : felszabadítom magam
a mások de a magam rabságából is
like the bird...to be free
mától szabad leszek
azaz szabad
vagyok.

mint a madár
like the bird



-------

u.i. jó, jó (most már) tudom, az a madár is (a hasonlatban( dróthuzalon ül... nem szabadon szárnyalva,

és az ember is tele van kötöttségekkel, elkötelezettségeekkel stb...de mégis....


beérés

Tiszteld az öregeket!
Egész életedben hallhattad.
Hát akkor most már végre
tiszteld magadat!



2016. november 26., szombat

búcsú(szimfónia) e. p. től

egy ideje csak gyűlnek az előjegyzési naptáraimban a pesti programok...amiket aztán itt Makón rostokolva -kihúzok...,a mostanit MÜPAbeli,  az Esterházy emlékestet már eleve élő közvetítésben akartam megnézni a számítógépemen,   hiszen hamar el is keltek rá a jegyek, s az én utazásaim egyre bizonytalanabbak, tervezéstől a kimenetelüket tekintve. Csakhogy - valószínű a sok Leonard Cohen és Kocsis Zoltan videok végigtekintése miatt, után, elfogyott félhónapban az egész hónapi netadattáram.... nosza limitbővités, akadályokkal, de aztán mégis csak végig tudtam nézni-hallgatni a 3 órás programot akadálytalanul a laptopom képernyőjén, mintha ott ültem volna a MÜPÁban (ahol azért mégis láttam jópár üres széket, nem is értem)...

az élmény majdnem olyan volt , mintha ott lettem  volna (sőt?) néhány mozzanat nagyon megragadt...

Bán Zsófi nyitó  mondatai,  arról, hogy nincs vigasz , mert nincs aki vigasztaljon, mert ő volt a vigasz...
meg hogy ki lesz ezután elegáns, meg hogy függünk tőle, most is... már mindig is

Závada a felszabaditó hatásáról, a rádöbbenéséről,  hogy így is lehet...







Parti Nagy ... ahogy még keresi a szavakat... talán azóta is....






Spiró... hogy ahogy  megdicsérte az első regényét, mert hivatásos olvasó is volt...
meg aztán kinevezte értelmiségi néptribunnak E.P,-t ,ill. hogy egyszerre volt, lehetett,plebejus és arisztokrata

Dés meg zenélt az átszellemült fiával, aki végül Esterházy egyik könyvét is hangszerként forgatva szólaltatta meg értő-érző ujjai alatt



aztán E P. hangja...a legélőbben valamennyiük közt...

ahogy azt mondja "az íróban nem lehet bízni. csak az olvasóban szabad. Az író fénykereső, de a fényt nem a művészet teremti."

Parti Nagy a néptribunra rádupláz, azzal, hogy a tribün az iróasztala volt, ami mellett napi 8 órákat dolgozott (szerette ezt a szót, ezt én is észrevettem)
,
a moderátor Veiszer Alinda a celeb-iróságra kérdez rá, mert ő az volt valahol, hiszen hallatlanul népszerű

mitől? könnyed, szellemes, kiváncsi, remek felolvasó... (érdekes, jogos a félelem a hatásától... hiszen Závada pont úgy olvas fel . H. C.-t, amit a 13 éves fiának is otthon esténként (és közben látom az operatőr mutatja a sorokban a nagyobb (remek költő)fiát Z Pétert amint átütő szeretettel nézi a színpadon felolvasó apját...

mindenki felolvas tőle valamit....

meg említenek személyes emléket,gesztusokat, a kedvességét, a sokféle mosolyát, s hogy valójában mindenkitől elbúcsúzott, de ez utólag derült ki igazán.

a könyvheti nyitóbeszéde- ami búcsúbeszéd is lett, így utólag látva, amiben név szerint is megemlített sokakat, akiknek a munkájával könyvünnephez közük van (egyébként lányom nevét is)---micsoda figyelem....mások iránt, még halálos betegen is...Mindenkire figyelt még, már akkor is, és fáradhatatlanul dedikált a végeláthatatlan soroknak...a rengeteg olvasójának, tán tőlük is búcsúzott...mindenkihez volt jó szava. tele volt szeretettel, nem csoda ha szerették. szerettük. 

a harmadik óra vége felé, (hogy elröpült!) mint a haydni búcsúszimfóniában, fokozatosan eltűntek a közreműködők, üres maradt a színpad a végére. De nem! mégsem...

a díszletként  több méternyi könyvsor , a könyvei ott maradtak,..megmaradnak. Itt marad velük, bennük, köztünk. E.P. Máris halhatatlan.

---------------------------------

http://mno.hu/grund/grof-urnak-szolitottak-de-ugyanugy-felrugtak-1372750
http://revizoronline.com/hu/cikk/6405/esterhazy-peter-emlekest-muveszetek-palotaja/
http://nepszava.hu/cikk/1112687-a-fenyt-nem-az-ur-teremtette
http://librarius.hu/2016/11/27/esterhazy-peter-6/






2016. november 25., péntek

itt vagyunk

lefordítottam Leonard Cohen egyik utolsó -ha nem legutolsó - dalát (ante mortem) immár post mortem...

van egy klippváltozat , ahol az egész szöveg leolvasható, persze angolul, a fények kioldódásának mozgógrafikáival:

több ez mint egy dalszöveg,(a dal se dalolva hangzik el, inkább imaként mormolva) olyan mint egy rekviem, vagy akár egy templomi istentisztelet is , kórussal, kántorral... káddis akár, előre

nem tudok tökéletesen angolul (mostanában bánom is igazán) de azt hiszem kb sikerült átültetni magyarra,nyersen, s persze csak a szöveget, és ez az egész  jóval több csak a szövegnél (azt ugye mindenki tudja, hogy a le nem fordítható hineni, héber szó, és azt jelent ITT VAGYOK (.. (végül is bibliai idézet, Ábrahám mondja, mikor még azt hiszi, fel kell áldoznia fiát Izsákot, és ez, az egész az "Úrnak" szól, megnevezetlenül (a zsidó vallásban nem is szabad az istent, nevét kimondani! csak úgy... de ez egy félpárbeszéd vele ...ahogy Buber is képzelhette (Én és Te)


már az elején is sőt a címben ez a legyen sötétebb , ha ő úgy akarja (ő, aki pedig ugye épphogy  a legyen világosság... parancsával indította meg a teremtést, de hol van az már! (mi is ez? akár egy visszavétel....egy világban , ahol nem mennek jól a dolgok, ahol már úgyis sötét van....



https://www.youtube.com/watch?v=YD6fvzGIBfQ

Ha  dieler vagy, én  a játszmából kilépek
ha gyógyitó vagy, azt jelenti összetört és megcsonkitott énem 
Ha tiéd a dicsőség, akkor az enyém a szégyen

Ha te azt akarod,hogy sötétebb legyen, 
mi megöljük a lángot

Felmagasztosított, megszentelt  legyen a te szent neved
megrágalmazott, keresztrefeszített, emberi keretben
milliónyi gyertya ég a segitségért ami sose jön el
azt akarod sötétebb legyen
hineni, hineni
készen vagyok, Uram

van itt egy szerető a történetben, de a történet még mindig ugyanaz
van itt egy bölcsődal a szenvedésért és egy paradox vádirat
de le van írva a Szentitrásban és ez nem pár henye igény
Azt akarod sötétebb legyen megöljük a lángot a fényt

felállnak a foglyok az őrök céloznak démonokkal harcolnak
ők a középosztály voltak és megszelidültek
Én nem tudtam hogy volt gyilkolni és csonkitani engedélyem

te azt akarod hogy sötétebb legyen
én kész vagyok uram

Felmagasztositott (lásd fent)


Millió gyertya ég a szerelemért ami sose jön el
azt akarod hogy sötétebb legyen
megöljük a lángot

ha te vagy a dealer hadd lépjek ki a játszmából
ha te vagy a gyógyitó én összetört és megcsonkitott

ha tied a dicsőség
az enyém kell hogy 
a szégyen legyen 

akarod h sötétebb legyen

hineni   hineni
hineni  hineni

én kész vagyok uram

hineni hineni...


micsoda keserúség a szavak mögött, és micsoda felülkerekedés....


?


2016. november 24., csütörtök

nyugodjék békében?


fel se ismertem a fényképen

de amikor hozzáolvastam a hírt:---- elhunyt
már igen! hűűűűű, de mennyire! évfolyamtársam volt
a szeptembervégi aranydiplomaosztáson nem volt jelen
bár a neve elhangzott prof dr A. Á...

50 éve kaptuk az eredeti diplomát
bennem mindenki megőrizte azt az 50 évvel ezelőtti arcát
a mostani mögött is azt látom
de Á. nem volt ott...


nem tudok belenyugodni a halálba, a halálhírek mindig felzaklatnak
különösen ha kortársé
vagy netán még fiatalabbé), de úgy érzem a mi nemzedékünkre, a kortársaimra különösképp "rájár a rúd"...talán mert háborúban születtünk? (és igaza lehet a humorista  Királyhegyi szarkazmusának  is, hogy ezek az évek duplán számthatnak? vagy triplán... )

és az is irritál, ha a halálhrt a "nyugodjék békében " formulával nyugtázzák (mintha minden rendben volna)

persze lehet, hogy én látom,helytelenül
az alábbi csettpárbeszéd után (amit szerkesztve, vágva közlök itt) el is bizonytalanodtam:



-Ismerted A. Á.-t?

-Ismertem, de miért a múlt idő? Már nincs?

-Nem volt ott az aranydiplomaosztón, most már sejtem, miért.

-Szegény, nagyon sajnálom.

-Ránk jár a rúd! - már mondtam. :( Nem ismertem fel a fotón. Nagyon rendes volt.

-Igen.
 Sajnálom szegényt.

-Én is. Nagyon. Semmit nem tudtam, tudok, biztos beteg volt, csak annyit írnak "elhunyt", a kommentek "nyugodjék békében"-jétől meg majd felrobbanok!

- Mi az, amitől nem? :) Ilyenkor nem lehet mit, jól mondani, azért mond az ember valamit, hogy ne maradjon csöndben, és jelezze, hogy megérintette a hír.

 - Hát: sajnálom, részvétem, stb, vagy maradjon csöndben . Igen! lehet könnyezni is már a hülye ikonokkal. De szoktak RIPezni is. Az még bosszantóbb. (Sokáig nem is tudtam, hogy mit jelent, hogy  ugyanaz, rövidítve, de addig is, jelentés nélkül is bosszantott, mert igenis ez mind mechanikus, formális reagálás, sablon... S ez a sablon ráadásul értelmetlen;  kinek a békéje? kinek a nyugalma? minek? mikor még dolgozhatna, élvezhetné az életet, az unokáit stb. (gondolom van neki,) Igenis bosszantó kenetteljesség. Én még életemben nem mondtam. (majd lehet, hogy -nyugtalan - halálomban ondanám? :) --- De most csak arra írtam, hogy nincs infóm az egyéni körülményekről .mert afölött mindenki átsiklik, s merthogy a ripet mindenkinek szokták mondani ráadásul...Azért nem bánnám, ha kicsit jobban meg tudnál érteni... , ha nem is egyetérteni.

- Persze, hogy értelek, csak gondoltam, megbékéltetlek a külvilággal :)

-Te engem a felszínes külvilággal ne akarj megbékéltetni, mert azon mindig is átláttam, nagyon is... Ebben a ripben, igen, épp a letudás, a belenyugvás van meg, s az is, hogy természetes hogy valaki meghal, s bármilyen korban(?!) Kortárs halálhirére duplán nem jó olvasni, még jó hogy nem azt mondják: de jó, kipihenheti magát, biztos elfáradt. Merő érzéketlenség! S közben az ellenkezőjét akarja mutatni.

-Én azt szoktam mondani, hogy őszinte részvétem, tudom, hogy hamis, de már sokszor éreztem, hogy bizonyos helyzetekben jobb ezt mondani, mint semmit sem.
De nem vagyunk egyformák.

- A részvét a hozzátartozóknak szól, és kell is, és ebben semmi visszás, de ez itt most más... A részvét kell, ha nem is azokkal a szavakkal, mert nem lehet mit mondani, de az együttÉRZÉST ki lehet sőt ki kell fejezni valamilyen formában , akár egy gesztussal, az élőknek.
Na de hagyjuk...

- Kommentelőkről beszélünk? nem családtagokról! :)

- Itt, a fb-on lehetne akár hallgatni is. Nincs senki jelen velünk szemben... Itt  pláne inkább hallgassanak, ha nem tudnak mást...

- Oké

-Életerős embereket ne nyugosztaljanak... Egyébként nem tudom mi volt, beteg volt-e...

-Nem az életerős embereket nyugosztalják, hanem azokat, akik már nem élnek, attól függetlenül, hány évesen  halnak meg. Ez egy frázis, ahogy te is mondtad,...

-Erről beszélek, hogy személytelen, és ezért is érzéketlen ez a formula..Hát sajnos, igen, már mondtam ezt is, én az életben nem viselem el a közhelyet..

- Persze, az, ha valaki meghal,az  tragédia. A nyelvben azért vannak frázisok, hogy a tragédiákat el lehessen viselni.

- Nekem a frázisok semmiben se tudnak vigaszt adni. Sőt. Ezt nem mondhattad komolyan! Az embereknek nem frázisok kellenek, hanem EGYÉNI odafigyelések.

- Nem egyről beszélünk. Azt vigasztalják a frázisok, aki mondja, mert annak segit elviselni a fájdalmat, hogy nem kell szavakat keresnie, vannak frázisok...

-Na erről van szó, ezt mondtam én is az elején,: kinek a békéje? mégis, meg kinek a nyugalma? :) És pont ez irritál

-Persze, egyről beszélünk, csak szerintem az nem baj, vigaszra az ittmaradóknak van szüksége

- Akkor ez a nyelvi klisé eléggé a feje tetején van, tényleg. Na de inkább ő legyen ott, mint én... hagyjuk is abba ezt a témát...

- oké:)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Én azért még mindig morfondírozok. 

De sajnos adott esetben (is) A. Á. -nak már úgyis teljesen mindegy... Vagy mégsem? Hát akkor: nyugodjék békében. Ő is.

És én is próbáljak jobban belenyugodni a halálba... mint olyanba, ami talán épp úgy közhely , mint a rá vonatkozó formuláink.Mindannyiunkra érvényes.  Nem kellene berzenkedni egyik ellen sem.. (?)

2016. november 22., kedd

évszakok, életem

a tél a hullahó
jajdejó
korcsolya szánkó
hóember hógolyó
csupa gyerekkacagás
és önfeledt halihó


rügybontó tavasz
nyílnak a virágok
és a szerelem
egyik a másik után
ábrándos boldog
boldogtalan életem


aztán robban a nyár
napon barnulás
folyóban úszás
biciklizés erdőkön
töltéseken át
a csúcs ilyen lehet
s munka munka
gyerek család


pompás ősz…
gazdag színek
és levélhullás
múlás  hullás
taposom az avart
s hullok én is
hamar


nem tudom hová


tán a semmibe


tán haza



2016. november 20., vasárnap

kocsis zoltán, nem csak a zenéről...

tán hogy a veszteséget igazán felmérjem, vagy pótoljam... nem csak zenéket hallgattam Kocsis Zoltántól, a halála óta eltelt időben, hanem interjúkat, nyilatkozatokat is....az egyikben megragadott egy csak úgy mellékesen elmondott tény, hogy ír naplót (legendás memóriája ellenében is ,illetve annak hiányait pótlandó, mert mint mondja az emlékezet attól is függ, a dolgok  előhivhatósága, hogy hogy tesszük be az agyunkba, milyen az a közeg), nos nem mindent jegyez meg azért, de naplót ir, ezt kompenzálandó, s mikor rákérdezett a riporter, hogy csak slágfortokba vagy teljes mondatokban e...határozottan és önérzetesen  kijavította: irodalmi igénnyel írom.... (mi mást tehetne egy perfekcionalista...mondom én)

nekem ez rögtön felkeltette az érdeklődésem, és arra gondoltam, ha könyvkiadó lennék, biztos próbálnám megszerezni azt a naplót, hogy ismerjük meg, s minél többen... Említettem is valakinek, aki azt mondta, ez biztos nehézségekbe ütközne , jogdij, egyebek, de amúgy is, K Z csak a zenéről írhatott, 

hát nem. sőt,  még a zenéről is úgy beszélt, hogy sokkal tágabb, ha úgy tetszik univerzális távlatokba helyezve, erről épp tegnap meg is győződtem... egy kedves és figyelmes netes ismerősöm írta fel a csettüzenőfalamra, hogy ha gépnél vagyok hallgassam meg, "épp most megy az m5-ön....... a Kocsis Zoltán intim megvilágításban c dokumentum film.  kortársak elevenitik fel a vele való találkozást" Szerencsére, nem csak róla beszéltek, hanem őt is lehetett hallani a zongora mögül pl Bartókról, meg az istenhitéről...Kocsis Zoltán igenelve a zsidó vallás monoteizmusát, feltételezte, hogy Bartók istene is ilyen....akinek tilos a nevét kiejteni, ábrázolni...hiszen,  ha létezik, fel se fogjuk fogni, nem tudhatjuk ki az,mi az,, hol van jelen..nem foghatjuk fel, mi hozta létre, mi mozgatja ezt a mindenséget, mert valami biztosan (itt már észlehetően a maga gondolatait is mondta -

 s nem a zenéről, és nagy költőbarátját is felidézte: Pilinszkyt, aki meg  József Attilát,, mielőtt megállapitotta, hogy Bartók belül mindig gyermek maradt (nem külsőre persze),hanem a szó legnemesebb értelmében, s hogy mindig a gyerek mondja ki benne is az igazságot és ébreszti rá a helyes útra)- nos Pilinszky József Attilára azt mondta, hogy nem csak tiszta hanem ártatlan is volt... s Kocsis Zoltán sajnálkozva jegyezte meg , hogy kár, hogy az ártatlanság rá már nem vonatkozhat....

hallgattam volna, hallgatnám még... akármiről... akármeddig...

de ennél a pontnál sajnos nem csak az interjúnak lett vége




2016. november 19., szombat

...még többet is!

az évi soros Héttorony fesztivál eseményei idén,  a Makovecz épitette Hagymaház-templom-kultúrházban  egy kiállitás: Makovecz tanítványa, Csernus Lőrinc (3 éve főépítészünk) művei, A megnyitón érdekes eszmefuttatást hallani, már.már misztikusat, hogy hogy adódik át a kézfogásokkal az épitészi alkotóművészet, korokon át, egész az egyiptomi  - haláluk után a fáraó által -istenitett épitészekig... jó hallani Rudolf Steiner nevét is., ő nagy felfedezés volt számomra (ha nem is rögtön az organikus épitészet, inkább a teo,-, majd antropozófiája miatt, de hát ezeknek az épületeknek is épp ez a lényege, az emberi (életbeni)  metafora. Makón eddig 12 ilyen épületünk van, de épülőben a tervezett könyvtár is...
és itt látom a "régi" polgármesterünket, aki megalapozta mindezt, "szocialista" volta ellenére is mély barátságot ápolva , a jeles építésszel, s kölcsönösen tisztelve egymást... A Muzsikás együttes koncertjére megyünk fel a lépcsőn, a (volt) polgármester nagyobb léptekkel szedve a lépcsőket, elhaladva mellettem, köszön rám, jaj, mondom de ritkán lehet látni mostanában, ritkán, hagyja helyben (mint ki tudja miért, és tudatos és jogos  a távolléte, de Makovecz ugye megérdemli, szólok utána, még többet is... válaszol vissza(utólag jut eszembe, miután kedvesen érdeklődik lányom felől, és üdvözli és további sikereket kiván neki) hogy az a még többet is ... ott maradt a levegőben, hiszen ő is többet érdemelne...viszont!

a Muzsikás muzsikál, népi harsány muzsikát, van egy előzenekara, amely meglep, különösen amikor a bánatos fuvós kis átalakítással elénekli nagybúsan, azt, hogy Maros mellett elaludtam, jaj de szomorút álmodtam....
a Muzsikás vendéghegedűst is hoz Angliából egy román  hegedűművészt, Alexander Balanescut, együtt játszanak az itteni népi hegedűssel Bartók feldolgozást is, és egy fiatal lány oly szép és nemes egyszerűséggel, tartással és tisztasággal ad elő magyar népdalokat, hogy szegény Sebestyén Márta - akinek persze úttörő érdemei vannak a műfajban - nem meglepő, ha nem kap annyi felkérést már..


.A Muzsikás vezetőjének üstöke is teljesen őszbe csavarodott, nem most, és látom , hallom, mintha jobban, bravúrosabban, frissebben is játszana fiatalabb zenésztársa(?)... de az a fő hogy vannak, legyenek is,  utódok , tovább vinni a hagyományokat



a tiszta hagyományokat,  ha azok gyökeréig ásunk le, a különbségek el is tűnnek, csak az emberi mondanivaló és a gyönyörűség marad. 

2016. november 17., csütörtök

az emlékjel múltja, jelene és jövője

ma elhozták az orosházi üveggyárból az új mintát, amire ki lesz cserélve a jelenlegi üveglap, amin különböző viszontagságok után láthatatlanná vált templomsziluett újra látható lesz....




nekünk akinek emlékezetében elevenen él még az 1914-ben őseink által alapított, majd már a mi életünkben , 65-ben  nem egészen tisztázott körülmények között és főleg okból lebontott -tehát láthatatlanná tett, lett - templom képe, nagyon fontos, hogy megidéződjön, és láthatóvá, érzékelhetővé váljon valóságosan is,. Jelenlegi állapotában majdnem olyan fájdalmas a látvány ( azaz a  hiánya),mint annak idején a templomé... 


jelenleg csak a kőhalmaz látszik (templom állott most kőhalom), ami jelképezi a halottakra emlékezést is, akiket elhurcoltak, megöltek, de a lelkeket is átvitt értelemben, metonimikusan, akik valaha megtöltötték a templomot, az én időmben teljesen már nem,,,a nőknek fenntartott karzatról is levonultunk a földszintre, az se volt tele, csak azon a rejtélyes gyászistentiszteleten, amikor a kapuban is álltak más felekezetűek is, emlékezni a mártírokra, akiket elpusztítottak a háborúban, akik nem tértek vissza ,,, mint apám is...és ezen alkalommal zuhant le a csillár... oda, ahol épp véletlenül (?) nem ült senki... máshol mindenütt. Csodának tűnt az eset. Valamennyien megmenekültünk, ezúttal. Mindenesetre ettől kezdve életveszélyesnek nyílvánították a templomot, ami a vége kezdetét jelentette...

ez ez emlékjel legyen mementója az egykori templomnak, és az embereknek akik már nincsenek..

Legyen áldott az emléke az alapító nagyapámnak, Löwinger Miksának, és a mártírhalált halt apámnak: Gonda Károlynak

emlékezzünk rájuk és a többiekre,,. mindenkire, akik valaha benne imádkoztak

üvegből van... vigyázzunk rá, valamennyien, és arra is amit jelent

nem soká chanuka, és karácsony, idén egybeesnek a fény ünnepei

gyertyákat fogunk gyújtani...  fényt - jó lenne egyszerre.... békességben..... növekedjen nyolc napon át, s azontúl is, jövőre...( jövőkre )


..................................................................................................................................

az emlékjel az avatás napján 2014, szeptember 4.




2016. november 16., szerda

az első hópihe

jövök hazafelé, a biciklimet, tolva az úton, hideg is lett, sok rajtam a ruha-kabát, egyszerűbb így, mint tekerni, ami már kezd  amúgy is nehezemre esni - mint annyi minden az idők múlásával (Anyu jut eszembe ő  is - a nagy biciklis- nekik volt először biciklijük a városban) , idősebb korában inkább csak tolta, mondta könnyebb igy, mint csak gyalogolni szabadon, mert a bicikli segít, ..én is támaszkodom rá,, közben gyönyörködöm az egyre kopárabb de mégis csak szép utcai őszi tájban - egyre kevesebb a levél a fán, ami van, az is erősen sárgáll, látom, előttem egy közmunkás söpri és zsákba gyűjti a lehullott leveleket, és ni csak valami fehér pihe szálldos az orrom előtt, a túloldalról egy nő átszól: a hó esik...? akkor mégis csak jól sejtettem, s igen már több pihe is , tehát hópihe szálldos, örülünk... mi ketten igen, a közmunkást nem látom, nem szólt vissza, pedig neki szólt a kérdés,  de neki valószínű havat kell majd a levelek után összeszedni, talán az még kellemetlenebb munka... nincs hát miért örülnie

én örülök a hónak, mindig, mint egy gyerek, legalább is az első hónak. Most ennek  az első hópihének is

mert mintha a szívemből szakadna  ki ("a szivemben halkan hull a hó" ... amúgy is)....

ennek a könnyű kis pihének milyen nagy súlya is lehet, ha azt nézem, hogy mennyivel könnyebb lett tőle a szívem...

már a sarkunk elé érve, két fiú most fedezi föl a hópihéket, az egyik tátott szájjal , égre fordított arccal, el is kap egyet ,meg is kóstolja

ez jóizű hó - mondja elégedetten vigyorogva

miért? nem mindig ilyen ízű?

nem, mondja, néha piszkos...

hát igen, minden összepiszkolódik idővel

de ez még új.; első, első hópihék
én is,elkapok egyet, lefotózva a szürke táskámon, a biciklikosaramban, sőt  kettő is kerül oda

de mire lefotózom , el is olvad

a hó illan, mint az öröm...

2016. november 15., kedd

egy régi reggelen



egy régi reggelen


éppen hogy felébredtem
vagy ébresztettek
(jött a fotós)
de milyen éberen
és tágra nyiílt szemekkel
ülök a széken
és bámulok ki
bizakodón
az ablakon
süthet kint a nap
ahogy bent is…
és megyek is ki
az udvarunkra
egy fahalomra fel
mint valami hegyre
nem gondolva a télre
pedig a fahalom
tüzelő lesz
ha jön a hideg
de ez még nem az én gondom
(a fát is anyám hozatta)
én csak weekendezek
idehaza
és hétfőn vár az
egyetem
Szegeden


meg a szerelem











lefokozatok


meglepődve tapasztalom

olykor

szívesebben tengek városomban
semmint utaznék bármerre

szívesebben tolom a biciklim
semmint tekerném ráülve

szívesebben rostokolok otthon
semmint utcára kimennék

szívesebben maradok az ágyban
semmint frissiben felkelnék 

........


meg se lepődnék
ha majd egy napon

szívesebben halok
semmint élnék (?)




2016. november 13

2016. november 14., hétfő

léptek


elment mellettem az élet
vagy inkább én mellette el
oly mindegy
az útnak lassan vége
visszafordulni vétek
és felesleges
nem léphetsz kétszer
nem csak ugyanabba
a folyóba
földi utad is egyszeri

de minden
lépted
mégis
valahogy
előbbre vitt

vissza nem

s nem 
ismételhetsz
semmit
sosem
esetleg javíthatsz
a helyzeteden
ami még hátra van
el ne rontsd
figyelj
hogy lépsz
MOST




2016 nov 14

sötétség és fény

"You Want It Darker "

https://www.youtube.com/watch?v=YD6fvzGIBfQ

és tényleg sötétebb lett
megint a világ

van- e a mindenségnek
olyan zeg-zuga
ahol több lett a fény

szeretném hinni

hogy semmi nem vész el 
valójában

csak átalakul

mint tanultuk hajdanán
fizika órán

halleluja

gyújtsanak világot
a dalok
sötétben is


nov 11



There is a crack in everything. That's how the light gets in.

Mindenhol van egy repedés , ahova eljut a fény…





                                   https://www.youtube.com/watch?v=mDTph7mer3I




2016. november 13., vasárnap

cim-cum

nem most írtam, csak találtam a dokujaimban, biztos akkor jegyeztem fel, mikor belemélyedtem a kabbalába...az inspirálhatott a következtetésre...de most úgy is hasonló gondolatok foglalkoztatnak (ha nem is teljesen kabbalisztikusak, vagy mégis?) ... azok bővebb kifejtéséig : 




Isten a teremtéskor összébbhúzódott, visszavette magát, hogy helyet adjon a teremtendő világnak


talán most már nekünk kellene összébbhúzódni, kicsit visszavenni magunkat hogy helyet adjunk Istennek



2016. november 12., szombat

in memoriam Leonard

érezte, tudta,
Marianntól búcsúzva
elköszönt ő is
szóljon hát Halleluja
hogy élt és a Dalt adta


2016. november 11., péntek

"Leonard Cohen has passed away"?!

Rufust hallgatom épp,  Amerikára panaszkodik a dalban (ez most aktuális is), lányom tette fel a fb-ra, de közben arra gondolok, mennyivel  szivesebben hallgatnám a gyönyörű hangú Rufustól  Cohen Hallelujáját (mint pár éve élőben is hallhattunk, a Müpában)_



 aztán bejön egy másik szám, ahol Rufus éneklése közben besétál egy kislány piros léggömbbel, a végén elereszti és piros léggömbök szállnak az ég felé..

és aztán elém bukkan a fb-on ez a 4 perce feltett hir,  :  ...Leonard Cohen has passed away... 4 perce.....

nem akarom elhinni, de hiszen Marianna halála után ő is elbúcsúzott egy költői  levélben :"Eljött az idő, amikor már nagyon öregek lettünk, és a testünk szétesőben van, és azt hiszem, nagyon hamar követni foglak. Tudjad: olyan közel jövök a nyomodban, hogy elég csak kinyújtanod a kezed, megérintheted az enyémet....."






igaz lehet a hir... s már találkozhattak is


szörnyű ez a 2016-os év.... és még nincs is vége....





de ennek  sosincs.....




2016. november 10., csütörtök

ez is szinházi élmény

minden magas művészi elvárástól függetlenül vagy ellenére, ugyebár az ember nagyon hálás lehet azért, hogy MEGNEVETTETIK?!


sőt hogy a végén   még meg is ÉNEKELTETIK, a meghatottság könnyeivel szemében ...

ez is felér egy katarzissal!






2016. november 8., kedd

őszijeim

még mindig... őszik



az árnyas erdőben is akad
néhány napsütötte folt

mint borongós életemben
néhány derűs pillanat


*


tél felé forduló
kopár ágak


igen
vannak fokozatai


a pusztulásnak
is


mikor az éltető nedvek
kifogyóban


s zörög a száraz avar
roggyanó lábaink alatt






tegnap még leveleket

könnyezett a fa
ma már a kiszáradt ágak
vakon és árván fáznak


a kíméletlen
őszi szélben


tudják
mindjárt
tél lesz