2017. június 22., csütörtök

rigócsapda

a feketerigókat
bepörlöm
csendháboritás miatt

csak előbb
kialszom
magamat,


3 megjegyzés:

  1. Jaj, szegény kis feketerigóra haragszol? Nem hagyott aludni?!:((( Kár.
    Vigaszul íme:

    "Csikorgó napjaim futószalagján járva,
    ahol az agy kifárad, ahol a szív kiég,
    amikor a szabadság kapuit már kitárja,
    hallgatom a vigaszt: a rigók énekét.

    Hajnalban, hat felé, harmatos pirkadatban,
    álmaim zeg-zugos útjait járva még,
    hallom: a bodzafán megint rigódal harsan
    s idézi régenvolt éveim reggelét.

    Tudom, napjaim homályba hullnak már
    s meg-megbotlik szívem, az örök zaklatott,
    lapjait sebesebben pergeti rám a naptár
    s ritkulnak benne a pirosbetűs napok.

    És mégis, mégis: a rigódal hallatára
    a lélek újra s újra felszárnyal, nyugtalan.
    Nehéz fizetni bár: ez az emlékek ára
    - és újra fogadom: nem adom meg magam."

    VálaszTörlés
  2. már nem, eredetileg se igazán... csak hangjukra (többen is voltak csendháboritók, éktelenül...) de mostanában már hallgatnak, szinte hiányzik a hangjuk... amig zavargak , nem tudam , kik ők ...később kutattam ki:)..a vers nagyon szép... de ezek a rigók bennem nem idéztek emléket, meg mintha nem is lett volna dallamos amit előadtak... de biztos bennem is a hiba... a (nem)fogadásukkal.
    No kinyitottam az ablakot, most is hallom, szolidabban szólnak... Jobb mint a teljes csönd!

    VálaszTörlés