2017. augusztus 8., kedd

esthajnalcsillag dédanyám

                       
                                                                           "Családunk nevét      az Esthajnalcsillagról nyerte"                                                                                                           
"Volt nekem egy távoli, titokzatos édesapám – nevezzük így édesapámat –, kinek bölcsője körül a régi század utolsó holdsugára és az új hajnalpírja játszadozott; esthajnal, innét származik a nevünk "    (E.P.)



hát az én dédanyámat tényleg Esthajnalcsillagnak hívták. ez az anyakönyvekben is fellelhető neve: Esthajnalcsillag.. Morgenstern Julia




 



amúgy nem sokat tudok róla

mondták, hogy különleges volt, szép , méltóságteljes, szálfaegyenes tartású

gyakran volt migrénje (ezek szerint nem csak az utónevét, ezt a hajlamot is örököltem tőle, meg még valamit, a szívemmel kapcsolatban ,bár az egyik kardiológusom szerint a migrén és a szív ritmuszavar össze is függ, ugyanaz a rossz beidegződés, görcs... de úgy tűnik, ha ilyen-olyan szívzűrökkel is,  eddig szerencsésebb vagyok esthajnalcsillag dédanyámnál

ő 50 éves volt... mikor egyszer belépett a konyhába, egy nagy sikolyt hallatott, és holtan esett össze...

én eddig megúsztam...

szegény Morgenstern Julia! szegény Esthajnalcsillag dédanyám...hamar lehullott....

de előbb  adta nekem az én Drága Franciska nagymamámat, aki így elég korán árván maradhatott

de hogy amikor a makói anyakönyv vezető nem akarta beírni apám bemondására a Györgyi nevet, (csak Györgyikét lett volna hajlandó, netán Gyöngyikét? brr), ő ráhagyta, s egyből a Morgenstern nagyanyja utóneve jutott eszébe, hogy akkor legyen a lánya is  Julia - az nem lehet véletlen )igaz, itt meg Juliannát irt be az a fránya anyakönyv vezető - de én ösztönösen is, ha csak tehetem, mindig a Juliát használom...

mindenesetre így aztán én is kaptam  némi örökséget a migrénen kívül : az esthajnalcsillagságot, nagyanyám nevének legalább a másik felét...









10 megjegyzés:

  1. Már összekeverem az oldalakat. Erre írtam másutt, hogy a Julia milyen szép és méltó név, szemben a többi névvel, amelyek szóba jöttek az anyakönyvi bejegyzésednél.

    A makói dédmamám Amália volt. Biztos divatos volt akkoriban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hova irtad? más blogjába? :) a Juliát...

      Amália dédanyám egy eredeti sátoraljaújhelyi anyakönyvben még Máliként szerepelt! csak itt fedzehettem fel pár napja ezt a mélgtóságteljesebb névváltozatot.De ugyanabban az anyakönyvben a nagyapa is még Carl Gutmanként szerepel (sőt nagyapa is mmagyarositás előtt: Jonas Gutman(ha jól emlékszem). Nekem a vezetéknevek jobban izgatják a fantáziám, a családban is... (de pl érdekes, hogy látom a hagyományozódást , az emlékőrzést, tényleg nem véletlen, hogy apám a nagyanyja nevét adta a lányának, hiszen ő meg a nagyapjáét örökölte (Karl/Károlyként)...és én is akkor (2012 nyárvégén kezdteem el kutakodni az anyakönyvekben, amikor még szülegtendő unokám nevén gondolkodtunk...)(de ez a törekvés sikertelen maradt.. . nem is baj! szerintem mindenki megérdemel egy teljesen új nevet , ami csak az övé!hiszen mindenki egyedi.Persze ehhez mindig új neveket kellene kitalálni.



      Törlés
    2. jav dédapa a Carl Gutman

      Törlés
    3. egyébként a makói Amália dédanyád tényleg el tudom képzelni makói közegben:)

      Törlés
  2. Valaki mondta nekem, hogy a név nagyon erősen meghatározza az embert, aki viseli egész életében. Hiszen a te neved se lehet véletlen, ahogy a névbejegyzés körülményeit leírtad. (Én a sajátomat tudom hová tenni, majd egyszer erről is kell írni.)

    VálaszTörlés
  3. hát...NOMEN EST OMEN

    GOND A julia (is) :)

    de a GUTMAN JÓ EMBER jobban tetszik! mondhatni nagyon tetszik, és úgy gondolom, nem lehetett véletlen ez a név"kapás" (mint ahaogy a másik oldalon a BÁRÁNY sem)

    VálaszTörlés
  4. eszembe jutott, hogy megnézném az eredeti anyakönyvemet, ki volt az a csökönyös anyakönyvi bejegyző?! (vajon őt hogy hivták.. godolom, nem Gyöngyikének)

    VálaszTörlés
  5. Érdekesek ezek az öröklött vagy egyedi név-históriák!...
    Az én nagyanyáim neve Eszter volt és Mária.
    Az enyémet nem szeretem, ezért nem szívesen mondom ki.
    Úgy érzem magam benne, mint a nem rám szabott ruhában...
    A te beírásod viszont tetszik!

    (megvettem Timea legutóbbi kötetét)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. remélem tetszeni fog neked is Timi Anna visszafordul (Karenina különben:)

      az anyai nagyanyám nekem is Mária, de Mariskának hivták, szinte hivatalosan is: Bárány Mariska, de ő engem nem Juliskának, hanem Julcsának illetve Csacsagyeröknek! :) (az ofom juliskázott gimiben, az anyukája után, és egyik oszttársam mindig elrikkant egy juliskát, ha érettségi találkozónk van)

      mi idomulunk a nevünkhöz, ha egyáltalán , hiszen amikor kapjuk, még nem tudhatják illeni fog-e hozzánk...(én pl. nehezen szoktam meg, hogy kamaszkoromban állandóan azzal ugrattak, hogy hol hagytam Romeot) Sokféleképp hivtak viszont, gondoltam is rá, hogy vannak inkább voltak olyan névformuláim, amit már nincs ki mondjon ... mert ő nincs... és hiányzik...

      Törlés
  6. nem tartozik szorosan ide , de lazán igen is, és figyelemre méltó összefüggés:
    épp Nádast olvasom, Az élet sója c. szép kis könyvét
    abban egy sótermelő kisváros harangjairól is ir
    (épp a napokban láthattam a mi református templomunkéit)
    itt a harangok feliratának szavait rózsamotivumok választják el, kivéve MÁRIA nevét. "Nem rózsát illesztettek nevéhez, ő csillagot kapott. Világos, ő stella matutina, azaz hajnalcsillag(sic) , irányt adó, akiről tudjuk, hogy rózsa, de tüskéje nincs"

    VálaszTörlés