mindig virágot, sose követ

apámnak sirja nincs

eltűnt nyomtalan

azon a végzetes úton

valahol Pancsova

és Cservenka közt

tán már Jabukán...

kiskoromban

a templomban

a mártirok

emléktábláján

a neve alá

mindig egy szál

fehér virágot

raktam

nem kavicsot

sose követ

mert a virág

élő

nem mint

a kő

s apámat élőnek

képzeltem

mert aki

"nem tért vissza"

még bármikor

meg is jöhet

mint  Jeshua

másodszor

vagy akár

a várva 

várt

Messiás!