mindig
kibámultam
ablakokon
iskolában
étteremben
vonatokon
de hát nem arra valók
az ablakok?
jobb szerettem volna
kint?
de kintről meg mindig
befelé vágytam
talán ezért lett
kedvenc helyem
ifjúkoromban
az ablak
párkánya
mert ott egyszerre
lehettem
kint és bent
felfüggesztett helyzetben
--
de ma már nincs
az ablakomnak párkánya
sem átmeneti helyzeteknek
élhető realitása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése