nov. 24.
elmennek a kortársak ,
jóbarátok ismerősök
vagy akár ismeretlenek
kik mégis
a környezetünkként
hozzánk tartoztak
nem idegenek
de a világ
elidegenül
körülöttünk csupa idegen
nem ismeretlenismerős
majd észre se veszik
mikor megyünk el mi is
nem hiszek
objektiv túlvilágban
de tudom
találkozom majd
azokkal kikkel
a szeretet
láthatatlan hidja
összeköt
a hid
ami elvezet odaátra....
de most még
ideát keresem
"a hidakat mi
összeköt"
az élőkkel
mint mindig is...
kerestem...
bár legtöbbször
hiába
.......................
Egyik legkedvesebb szimbólumom nekem is a "híd"!
VálaszTörlésnem találtam meg hirtelen az 1964ben irt versem! (már akkor...), de abból idéztem:) ha meglesz, felrakom (mellesleg a cime, brr: A kétségbeesés küszöbén- és a hidak keresése múlt időben..."kerestem a hidat,mi összeköt"...(De csak vizeket találtam, /s néha egy-egy szigetet/s a Tengert - ezt a közös, végtelen Magányt - /de ő is kivetett"...a vége meg (épp a mostani helyzet forditottjaként:"Most itt állok fölkdi fürdésts vágyva tisztára mosva piszkosan, és nem tudom, hol kezdjem, mit tegyek, hogy kezdjem el az Életet" ...na igy nincs sok értelme, hiányzik a közepe, a lényeg:bár ott kimondódik,hogy már a hidat se keresem, tudom, hasztalan... hát igy áll(t) unk :) (sose voltam egyszerű eset)
VálaszTörlés"sose voltam egyszerű eset" : hozzátenném: szerencsére, mert akkor nem írnál!...
Törléshát netán "csak" éltem volna... s jobban, okosabban, intenzivebben... (?)
VálaszTörlés