az emlékek emlékének ablaka

a fb évente az évfordulókon előzékenyen megjeleníti újra és újra a korábban feltett fotókat , bejegyzéseket...az "emlékeket"...adott esetben az emlékek emlékeit, ha már eleve emlékezés az adott fotó(régi) vagy bejegyzés...

tegnap előjött ez a régi , 20 éves korabeli fotóm.(újabban mások is írnak a fotóikhoz ...nekem is jöttek egyből a gondolatok a képhez, az emlékek...

az az ablak

a benyúló orgonaággal
az a dac a száj sarkában

az a 20 éves tekintet

hova lett

már az az ablak
sincs meg

de az orgona még virágzik

csak az is máshol

s egy félszázaddal idősebb
tekintet

nézi ezt az egészet

mit múló
életnek
neveznek
s a fotó csak egy
röpke pillanata
hogy elhiggyed
ez is volt
valaha
mi most
itt van előtted

képen

s nem képzelet

és aztán kiderült, hogy egy éve is már irtam a képhez, az ablakról...stb

ezt:

az a napsütötte ablak

 az a benyúló orgonaág

 dacos derűs ifjúság

mikor még bármi lehetett

volna

kiszáradt az orgona

leomlott és újraépült az a fal

de ablakának nincs nyoma

a korhadt barna fa

s a spaletta

vajon melyik szemétdombon hever

bennem él minden

s frissen

emlékeim szülőháza

napsütött ablaka

örök orgonaillata

 2017. febr. 22

úgyhogy ezennel azt hiszem épp ideje lesz becsukni végre ezt az ablakot... az emlékek emlékét...mert ez körkörösen már sehova se vezet, csak mélyül (és tényleg lassan már az emlékezésre emlékszünk, nem is csak az emlékre.

és különben is, mint utaltam rá, az az ablak sőt az a fal már sehol...

aki kinézett az ablakon, még megvan, 

ha  55 évvel öregebben is, de h. I ki tud nézni új ablakokon is... és belélegezheti pl orgona helyett a hársfák illatát... és az is kellemes :)