2018. május 6., vasárnap

anyák napján, anyám,anyák...

Ki kéne menni a temetőbe!
megszólalt bennem egy hang
anyák napján, ebéd után...

kedvenc margarétád vinni a sírodra
de az még nem nyílik ilyentájt

sírodon nem terem semmilyen virág
pedig a piacról is hoztál mindig
s le is festetted vázába rakván
ezekből még mind nyílik is
szűk szobám falán
kivéve amiket elajándékoztál
a legszebbet az orvosnak
aki segített világrahozni
lányom, az unokád.....

az emléked is nyiladozik bennem
egyre - nem hervad az se
s nem is kell temetőbe mennem
sírni is tudok bárhol
ha itt van az ideje

de inkább örülök és köszönöm
hogy voltál, anyám voltál
s hogy lehettünk általad mi is:
én, lányom, unokám...
kit már nem ismerhetsz                                                       
de tudjad, hogy van!
mert te is
így élsz tovább...
Isten éltet - bennünk -
anyám!

             *

Kimegyek a temetőbe,
majd a születésed napján.
június huszadikán
viszek egy csokor margarétát
s próbálok majd nem sírni
hanem örülni és köszönni
hogy éltél és életet adtál
anyukám

      ***

nem sírok
ő is mosolygott
legvégső pillanatában is...

ez is vigasztal most

e kései
már a 29.
anyámnélküli
anyáknapján

meg az hogy
kaptam egy könyvet
amibe lányom is írt
mint anya....
a címe:
Szeretlek, anya!
és reggel felköszöntött a fia...

így hát boldog anyáknapját!




























                                                                              

(de azért ha sirok is egy kicsit,
      ugye nem baj?
      jólesik...)





7 megjegyzés:

  1. Nehéz jó anyának, jó gyereknek lenni! Megfogalmazni az édesanyánkhoz való tartozást, a hozzá kötődő érzéseket meg még nehezebb. Nem tudom mennyire volt nehéz a fenti megemlékezést megírni, de olvasni nekem olyan magától értetődőnek tűnt.
    Köszönöm, hogy néhol kicsit az enyémnek is érezhettem, és hogy segítettél - esetleg nem csak nekem a szép gondolatok előhívásában.
    És ha ma már nem is, de holnap talán eljutok a temetőbe (is).

    VálaszTörlés
  2. megirni (nekem ) semmit se nehéz - nem megirni lenne az!

    VálaszTörlés
  3. pontositok: "megkönnyebbülés"...

    VálaszTörlés
  4. egy kis nyomtatott könyvecske van előttünk, egyetemi orosz irodalom tanáromhoz (Sz. Gy.) kapcsolódik, az ő összeállitása, különleges , személyes becsként mutatom valakinek, pl benne látjuk egyetemi csoportvezetőnk Sz.E.)fényképét is, amint egy asztal mögött mintha előadást tartana, mondja akivel lapozgatjuk a könyvet, de hát te nem is vagy benne, de igen, mondom én, az benne van amit én mondtam Sz.Gy.-nek, neki, csak tán a nevem nem szerepel, de fontosnak tartotta, és keresem a szövegét, aminek záró mondata ez:"Egész uton hazafelé ezek a gondolatok jártak az eszemben..." mármint azok a gondolatok amiket tőlem hallott (ekkor megszólalt a telefoncsengő, és lányom boldog anyáknapját kivánt...arra csak utólag gondoltam, hogy ez az "egész úton hazafelé" Petőfit illetve az ő édesanyját idézte...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. erre meg, csak most, visszapörgetve fejemben a teljes verset ez a minősités):"jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat".... (Sz. mindig is rejtett utakon ismert el:) még most is...:) :(

      Törlés
    2. meg hát micsoda rejtett jelentés ez s, hogy "hazafelé" (pár éve ... tarthatott "hazafelé"...ahogy mondhatjuk eufemisztikusan, ha valaki "eltávozik", elmegy, meghal...)

      Törlés